Szülés

„A születés olyan mint a folyó, örökké létezik, hömpölyög, árad.
Tudomást sem vesz a nőről, és ő sem törődik vele mindaddig,
míg a születés vize nem zubog lába mellett.
A vajúdás alatt belegázol ebbe a folyóba,
amelynek erős sodra a túlpartra viszi őt.
A szülés erősebb, mint a nő.
Ez lényege.”
(Sheila Kitzinger)

Minden várandós nőben, biztosan bennetek is, más-más időpontban de általában már a második trimeszter vége felé megszületik a kérdés! Képes leszek-e megszülni gyermekemet? A félelem az ismeretlentől, a szorongás a lehetséges történésektől mind-mind befolyásolja a várandósság időszakát és a szülés lefolyását. Ideális esetben az anyának a szülés egy beavatás mikor kaput nyit gyermekének, hogy megszülethessen, és a gyermek átlépi a kaput, mely a világba vezet. Ahhoz, hogy a beavatás megtörténhessen támogató közegre van szükség. Régen az asszonyok egymást segítették a szülésnél. Egy leánygyermek, míg felcseperedett több szülést is látott, kísért. Mire elérkezett számára az idő már nem volt ismeretlen a folyamat. Női identitásának része volt az, hogy a szülés ősi természetes tudását birtokolta, szült és később tapasztalt nőként szülést kísért. Ezzel fenntartva azt az „átadási láncot”, amely arra hivatott, hogy a generációkon keresztül szintetizálódott ősi tudást a nőiségről, és az életadás képességéről megőrizze és átörökítse.

Számomra a megtermékenyülés és a szülés azt is jelenti, hogy együtt vagyok a természet ritmusával, a testem működik, képes az átalakulásra úgy, ahogy azt a természet megköveteli. Az élet megfogan, növekszik bennem és megindul a lassú átalakulás, beépülés, gyarapodás úgy, ahogy a hold is betelik hónapról hónapra. Majd eljön az idő, akkor, amikor a természet akarja, megkezdődik az elválás, ami az első legnehezebb lépés a gyermekvállalás útján. Ha a testem képes arra, hogy megfoganjon, és két sejtből egy új életet építsen, akkor arra is képesnek kell lennie, hogy szüljön. Mivel a peteérést, a fogantatást és a magzat fejlődését is a természet indítja és irányítja, nincs okom feltételezni, hogy a szülésnél másképp lenne. A szülés erejét megtapasztalni, képesnek lenni valamire, amelynek az eredménye az élet maga, segíti az átalakulást, hogy a lányból anya váljék. Olvasmányaim és saját tapasztalatom alapján meggyőződésem, hogy a szülés természetes élettani folyamat volt mindig és ma is az. Akkor halad jól, ha nem zavarjuk meg a természet rendjét, és minél kevesebb orvosi beavatkozás történik. Nem véletlenül használtam korábban a beavatás szót, hiszen mélyen személyes élmény, mélyreható változás fizikai, lelki, és spirituális szinten is, mely során egy új élet születik.