Önmagunk megismerésének vágya, motivációink feltárása, tudatosítása végig kísér minket egész életünkön. A mentálhigiénés szemléletben életünk életszakaszokra osztható fel.

Életünk folyását meghatározó életszakaszok, életszakasz-válságok, tanítanak, érlelnek minket arra, hogy az adott időszakban átélt pozitív vagy negatív élményeink építsék személyiségünket. Vagyis az életszakaszaink tanításait az elénk kerülő feladatokat azért kapjuk mert azok a helyzetek a legalkalmasabbak arra, hogy tanuljunk általuk.

A párválasztás, az otthonteremtés, a családalapítás és a gyermekvállalás, ezen belül a szülés ezen feladatok egyike. Én hiszem és tapasztalom, hogy a szülés és a születés egy fontos állomás, egy mérföldkő a személyiség fejlődésének útján.

Mikor elkezdek valakivel beszélgetni lehetőség szerint az ezt az utat járjuk végig. Mérföldköveket keresek ahol a pozitív vagy a negatív élmények nyomot hagyhattak.

Miért van az, hogy olyan sokat gondolok a szülésemre?

Hogy dühöt érzek, ha arra gondolok, hogy….
Legszívesebben sírva fakadnék mert…
Nagyon nehéz volt átélnem azt, hogy…

Bár ott a gyönyörű kisbabám és egészségesek vagyunk, mégis nehéz a szülésemre gondolni. Nagyon hiányzik valami, vagy időnként előtör belőlem valami, sokat álmodom vele. Jó lenne már megnyugodni, de nem megy, valahol elakadtam!

Az elakadások melegágya lehet, ha valaki egy traumatikus helyzetet nem tudott feldolgozni és éveken keresztül hordozza magában a fájdalmát. A feltörő emlékek, rossz élmények, álmok folyamatosan bombázzák az életét, akár a legváratlanabb időszakokban is.

Minden tapasztalás amit fel tudunk dolgozni, ahol nem maradtak elnyomott sérelmek, sérülések, fájdalmak alkalmas arra, hogy az hatékonyabban küzdjünk meg az előttünk álló feladatokkal. Jó hatású a személyes kapcsolatainkra az önbizalmunkra és az egész életünkre.

De hogyan dolgozzam fel?

Ha itt vagy ezen az oldalon, akkor nagy valószínűséggel megérintett téged ez a téma. Ha szeretnéd, hogy valaki meghallgasson és segítsen a továbblépésben akkor keress meg bátran!