„Néha úgy tanítjuk magunkat az újra felnövésre, hogy megtanulunk jól gondoskodni saját gyerekeinkről. Ekkor gyógyulásunkhoz hatékony segítő csoportra akár terapeutára, terápiás csoportra is szükség lehet.”
(Felnövekedni újra – Jean Illsley Clarke, Connie Dawson)
A gyermeket váró pár a házastársi vagy élettársi kapcsolat szépségei, és nehézségei mellett szembe találja magát azzal a ténnyel, hogy kapcsolatuknak át kell átalakulnia, szülőtársakká kell válniuk úgy, hogy közben a közöttük lévő férfi-nő kapcsolat se sérüljön. Ideális esetben a gyermekvállalás idejére már szóba került az is, hogy „hogyan neveljük majd” a közös gyermekünket. Lehetnek már közös fantáziák, elméletek arra, hogy mit szeretnénk. Másképp éli meg ezt a folyamatot a férfi és másképp a nő. A női testben végbemenő változások, a magzat növekedése, a testi tünetek a várandósság ideje alatt folyamatosan emlékeztetik a nőt arra, hogy hamarosan édesanya lesz. Számára jól érzékelhető a magzat „jelenléte”. A gyermek vállalásával a férfi családfenntartó felelőssége nő, a környezet is az anyagi biztonság megteremtésének elvárásával fordul az apa felé. Biztos alapokat kell teremteni a megszületendő gyermek számára. Számára a változás inkább elvárást jelent. A várandósság elején nincsenek látható jelek, 3-4 hónapig a magzatmozgás sem érezhető. Párja testi tünetei az esetleges reggeli rosszullétek a hangulatingadozások párkapcsolatukat megviselheti. Életvitelük megváltozik, a nő esetleg otthon marad a várandósság ideje alatt, így kevesebb jövedelemből kell megélniük. A szokásos napi rutinba be kell illeszteni egy-egy orvosi vizsgálatot, a meghatározott anyagi keretet kiadások sora terheli meg. Lehetséges, hogy át kell alakítani a lakást is, vagy el is kell költözni. A szülők, rokonok, barátok részéről megjelennek a szülői szerephez kötődő elvárások is, mely kapcsán mindketten átgondolják, átértékelik saját családjukban szerzett a tapasztalataikat.
Ez az időszak sokkal nehezebb, ha a szülőpárnak vagy a pár egyik tagjának nincsen vagy nem teljes a családja ahol felnevelkedett, esetleg korábbi sérelmekkel, konfliktusokkal terhelt a kapcsolat. A közvetlen szerető védő óvó támogató kapcsolatrendszer a szülővé válás folyamatára nagy hatással van. Ki kellene alakítaniuk egy normarendszert közös nevelési elvek alapján. Ennek folyamata akkor sem könnyű, ha a szülőpár hasonló identitású családból érkezik. Itt nagy jelentősége van annak, hogy a pár egymásra figyeljen, megbeszéljék félelmeiket, segítsenek feldolgozni, átvészelni az esetleges hiányokat, fájdalmakat. A leendő nagyszülők elfogadása, segítsége erősítheti az alakuló család normarendszerét, és a szülői szerepekhez kötődő elvárásokból fakadó feszültséget.
Még nehezebb annak a párnak a helyzete ahol az éretlen élettársi kapcsolatokat, a hirtelen „összeköltözéseket” a nem kívánt terhesség hozza magával. Nincsen közös szokás és értékrendszer, saját otthon, talán munkahely sem. Néhány hónap és megszületik a gyermek. Egy időben kell megküzdeniük a párkapcsolati konfliktusaikkal, a lakhatási gondokkal, megélhetéssel, és a születendő gyermekük kapcsán feltörő érzések sokaságával. Félelem a változástól, az önállósodástól, a felelősségtől. Ennél nagyobb problémának látom, hogy mi történik a nem várt baba anyjának lelkében, és ez milyen hatással van a megszülető gyermekre. Az első lépés a várandósság tényének elfogadása. A várt terhességek esetén is „szembesülni” kell a ténnyel, hogy egy magzat növekszik az anyai testben.
0 hozzászólás