Mivel szülés minősége, annak személyes megélése kihathat az élet minőségére mentálhigiénés szakemberként és dúlaként, feladatomnak érzem, hogy felkészítsem a nőket erre a feladatra. A genetikai adottságokon túl a magzati életet követően a szülés élménye is befolyásolja az anya lelki állapotát és így az anya-gyermek kapcsolatot is.
A szülés megtapasztalása, minősége, annak átélése, jelentős mérföldkő egy nő életében az anyává válás útján. Vizsgálatok bizonyították, hogy a csecsemő emlékszik születésére kb. 3 éves koráig. Ideális esetben ezt a történést az első életévében fel tudja majd dolgozni. Az ekkor megélt negatív tapasztalatok későbbi szorongások okai is lehetnek.(Raffai, 2005) Ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy meséld el a szülésedet valakinek!
Ha teheted menj el egy csoportba ahol segítenek neked ebben!
Magam is részt vettem egy csoportban ahol saját születésem és saját szülésélményem elmesélése mellett más nők érzéseit is meghallgattam. A sok pozitív hatás mellett igen gyakoriak voltak a negatív tapasztalatok is. Számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire egyeztek ezek az élmények, és az hogy milyen mélyen hatottak több év elteltével is.
Néhány gondolat ami nagy hatással volt rám és arra, hogy kidolgozzam ezt a programot:
…hogy mi volt a legrosszabb? …amikor elvitték… mert fázik…ha fázik nincs jó helyen mellettem? …ezt a mai napig sem értem……akkor nem mertem megkérdezni…nem mertem ellentmondani…azt mondták a babának ez a legjobb…azóta sem értem, hogy miért?…fuldokló zokogással, egyedül végigvárni azt a két órát amíg tart a megfigyelés…az első pillanatok voltak az enyémek, szinte nem is fogtam fel… csak néhány pillanat jut aztán az ájulás, majd a fájdalom a hideg és a kiszolgáltatottság, a gyerek pedig sehol… valahol a tudatom mélyén úgy emlékszem hogy megszültem igen én megszültem… valahol itt kellene lennie…hová tették…ő mit érezhet most? Remélem alszik nem érzi ezt az erős hiányt amit én. Láttam az arcát is igen olyan mintha ezer év óta ismerném, mintha mindig össze tartoztunk volna.
Saját személyes megtapasztalásom és más nők fájdalmas emlékezései meggyőztek arról, hogy a szülés és a születés élménye hatással van mind az édesanyára, mind a csecsemőre. A nő igen sérülékeny ekkor testileg és lelkileg is. Az ami közvetlenül a szülés alatt és után történik mélyen bevésődik és évekig jelen van. Legyen az jó vagy rossz! Sok nőt hallottam, aki azt mondta, márpedig nekem jó szülésem volt, az oxitocin infúzió, a gátmetszés vagy a császármetszés ellenére is. Hosszú beszélgetéseink során óvatos kérdéseiből és megjegyzéseiből végül eljutottunk oda, hogy beszélni tudott arról, hogy a „jó szülésélmény” ellenére volt-e olyan, ami rossz volt, és miért. Ha beismerjük, hogy nem minden volt tökéletes, sőt volt ami borzasztó volt, szembe kell néznünk azzal, hogy tehetetlenek voltunk, szót fogadtunk, odaadtuk a testünket és gyermekünket is a megfelelni vágyás kényszerében. Ekkor jön a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat. Igen, na de mit kezdjünk vele? Kezdjünk el beszélni róla!
Amit a legtöbben negatívan éltek meg azaz, hogy szülés után közvetlenül nem kapták meg gyermeküket. A mai napig „fájdalommal” gondolnak erre a pillanatra. Először nem tudták, de írhatom így is tudtuk, hogy ez baj, hogy ez így nem helyes, hogy szólnunk kellett volna, hogy nem lett volna szabad elengednünk, csak éreztük, hogy valami nem stimmel, hogy az öröm helyett az aggodalom a szomorúság vagy üresség érzése van. Nem tudom, hogy az orvosok tisztában vannak-e azzal mit is érez egy anya, mikor a várandósság kilenc hónapja és a szülés nehéz „munkája”után sehol az „eredmény”.
Sokáig nem tudtam megfogalmazni mi is lehetett vagy lehet a probléma. Hiszen tudatunkkal tudtuk, hogy van gyerekünk…mondták…láttuk…éreztük is néhány percig…de elvitték…és csak a vágy és a várakozás maradt.
Jean Liedloff (1975. 83.o.), Az elveszett boldogság nyomában című könyvében olvastam egy részletet ami nagyon megérintett:
„Ha a bevésődés létrejöttét megakadályozzák, ha a babát elveszik, amikor az anya ösztönösen dédelgetné, mellre tenné, karjába és szívébe zárná, vagy ha túl sok gyógyszert kapott ahhoz, hogy egészben át tudja élni a kötődést, akkor mi történik? A jelek szerint, ha a bevésődés ingerére a babával való várva várt találkozás nem ad választ, akkor bekövetkezik a gyász állapota. Ha az emberi születések hosszú évmilliói során, az anyában felhalmozódó gyengédségnek nem volt tárgya, az azért volt, mert a baba halva született. Az erre adott pszicho-biológiai válasz a gyászolás volt.
Ha a pillanatot elmulasztják, és az inger válasz nélkül marad, a kontinuum-erők azt feltételezik, hogy nincsen baba, és a bevésődési folyamatot le kell állítani. Amikor tehát egy modern kórházban az anya már a gyászolás fiziológiai állapotába került, és órákkal később hirtelen odaviszik hozzá kisbabáját, gyakran neki lesz bűntudata amiatt, hogy nem képes „ráhangolódni az anyaságra” vagy „eléggé szeretni a kisbabát”. S átmegy a klasszikus civilizált tragédián, az úgynevezett normális születés utáni depresszión…éppen akkor, amikor a természet életének egyik legmélyebb és legsorsdöntőbb érzelmi eseményére készítette fel.”
0 hozzászólás